Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÖZVEGYSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az özvegy (II. 1) melléknévvel kifejezett családi állapot. Özvegységre jutott. □ Angelika szegény mansard-lakában húzta meg magát. Özvegység és nyomorúság egyszerre következtek el rá. (Jókai Mór) Hangos volt az asszony, mintha siket férje mellett élt volna az özvegységig. (Gárdonyi Géza) || a. Vkinek, rendsz. asszonynak özvegy volta, (ellátatlan v. elhagyott, magános, szomorú) állapota. Özvegysége alatt v. özvegységében gyermekei támogatták. □ Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy házban ? | Toldi Lőrincnének most van-e a torja? Vagy menyegzőjének hozta így a sorja? | Tán megunta gyászos özvegysége ágyát, S másnak adta élte fonnyadó virágát? (Arany János)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Elhagyott, nyomorult, ínséges állapot. □ Örömest kívánok özvegységre jutott hazámnak szolgálni. (Csokonai Vitéz Mihály)
özvegységi.
P