ÖSSZERONCSOL tárgyas ige
<Szerves testet, tárgyat> roncsolva egészen tönkretesz, fölismerhetetlenné torzít.
A golyó összeroncsolta az arcát. □ Útközben a hajót zivatar roncsolta össze. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben,
ritka) <Vkinek egészségi állapotát, idegzetét> teljesen tönkreteszi. □ A hosszú virrasztás
tökéletesen összeroncsolta. (Tolnai Lajos)
- összeroncsolás; összeroncsoló; összeroncsolt.