ÖSSZETEKINT tárgyatlan ige (
ritka,
irodalmi nyelvben)
<Két személy> egymásra tekint; összenéz. □ Sajkán komor arccal
Két harc fia ül s vadan összetekint. (Vörösmarty Mihály) || a. (
ritka,
irodalmi nyelvben) Egyetértve, azonos v. hasonló gondolattal egymásra tekint. □ A fiatalok összetekintének, mindenik érezte, hogy
a másiknak gondolatkörébe tekint. (Vas Gereben)
- összetekintés; összetekintő.