ÖSZTÖNZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az ösztönöz igével kifejezett cselekvés, (rá)hatás; az a cselekvés, ráhatás, hogy vkit ösztönöznek; biztatás, buzdítás, nógatás. Bosszúra, munkára, sietésre ösztönzés; ösztönzést kap vkitől, vmitől; ösztönzést ad vkinek. Külső ösztönzés nélkül megtette. Vkinek az ösztönzésére tetted? Példája a többieknek is ösztönzésül szolgál. □ Mesteremberek nevei vannak megörökítve az akkori könyvek végső lapjain, ahol szokás volt ösztönzésül kinyomatni az előfizetők lajstromát. (Mikszáth Kálmán)
ösztönzési; ösztönzésű.