ÖSZTÖKE [e] főnév ..két, ..kéje [e] (
népies)
Bot, amelynek egyik végén hegyes v. lapos vas van; ezzel tisztítják le az eke kormánylemezére rátapadt földet v. bökdösve nógatják vele az ökrö(ke)t. □ Sajnálom ökrömet, A járomszögemet, Cifra ösztökémet, Barna szeretőmet. (népköltés) Majd egy nyúl szökik fel S indul az ugarnak, gyorsan karikázva; | "Elébe! elébe!" kurjongat a szántó Ösztökéjét rázva. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): ösztökenyél.