Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖSSZEÜT ige
  • 1. tárgyas <Két dolgot> egymáshoz üt. Összeüti a bokáját: lábbelijének a kérgét <rendsz. katonás tiszteletadás v. modoros bemutatkozás, köszönés alkalmával> összecsapja, összevágja. Összeüti a sarkantyúját; az áldomásra összeütik poharukat. □ Öszveütném sarkantyúmat, megindúlnék Még e város felé háttal sem fordúlnék. (Csokonai Vitéz Mihály) Vigyázállásban fogad, összeüti bokáját, sarkantyúja peng, kardja csattog. (Kosztolányi Dezső) || a. Összeüti könyökét, térdét, magát: többször, több helyen ütődést szenved vmely testrészén, összevissza üti magát. Ez a gyerek már megint összeütötte magát a játéktéren. || b. Összeüti vmijét: <két személy> vmely testrészét véletlenül egymáshoz üti. Összeütötték a fejüket.
  • 2. tárgyas <Fából készült tárgyat> szegezve, kalapálva gyorsan összeállít, összetákol, elkészít. Összeüt egy bódét, egy kis csónakot, egy polcot. □ Tíz markos legény … hevenyében ledönt néhány szálfát, tutajt üt össze. (Jókai Mór) Édesapám képes lett volna fél óra alatt összeütni egy bölcsőt. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Másféle dolgot> kevés gonddal hamarjában megcsinál, elkészít. Majd valamit összeütök vacsorára. Összeütött egy kis cikket. A munkát csak éppen összeütötte. □ Régi ruháiból valami otthonkát szándékszik összeütni. (Gyulai Pál)
  • 3. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) <Két v. több dolog> bizonyos tekintetben összhangban van, egyezik, összevág. □ Mennyivel inkább elmélyedett összeadás- s levonásaiba, annyival inkább úgy látszott, hogy semmi össze nem üt. (Eötvös József) Összeüt ez esettel a fiúnak rögtöni eltűnése. (Jókai Mór)
  • 4. tárgyatlan (elavult) <Két személy, csoport> összecsap, összeütközik. □ Lángok kavarognak, ahol öszveütnek. (Csokonai Vitéz Mihály) Összeütnek nyúlt dzsidákkal, Szívdöbbentő roppanással. (Vörösmarty Mihály) || a. (elavult) Összeüt vkivel: verekedésbe kezd, vitába keveredik vkivel.
  • összeütés; összeüthető; összeütő; összeütöget; összeütött; összeüttet.