ÖSSZETŰZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az összetűz igével kifejezett cselekvés, ill. ennek eredménye.
- 1. Vminek tűzéssel (12) való összekapcsolása, összeerősítése. A feslésnek, a ruhának gombostűvel való összetűzése. A ruha összetűzése engedett.
- 2. (átvitt értelemben) Veszekedés, verekedés, összeütközés (3). Éles, fegyveres összetűzés. Az összetűzésnek több áldozata volt. A sztrájkolók és a rendőrség között összetűzésre került sor. □ Ha két falubeli rokon összekerül, abból irtóztató nagy örömök és rettenetes nagy összetűzések kerekednek. (Móricz Zsigmond)
összetűzési.