Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy v. ritk. dolog>, aki v. amely öltözik. Öltöző nő; őszi színekbe öltöző természet.
2. (népies, régies) Öltő (Ia). Egy öltöző ruha. □ Ő császársága megtudván, hogy az urunk francia köntöst visel, titkon egy öltöző köntöst csináltatott. (Mikes Kelemen) Nem volt több egy öltöző ruhájánál. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e] <Gyárban, színházban, sporttelepen stb.> külön szoba, fülke, helyiség, amelyben öltözni, ill. vetkőzni szoktak. A színész öltözője. Az üzemben van mosdó és öltöző; mérkőzés előtt az öltözőben gyülekeztek. □ Első feleségemet, a bársonyszemű, szelíd és szenvedélyes színésznőt romantikusan szöktettem meg férjétől, sötét öltözőkön és süllyesztőkön át. (Karinthy Frigyes) Riadtan bámultak rám , s az öltöző felé akartak tuszkolni. (Gelléri Andor Endre)