Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖSSZEKULCSOL tárgyas ige (választékos)
  • 1. <Kezét> egybekapcsolja úgy, hogy ujjait egymás közé illeszti s egymásba fonja. Összekulcsolja a (két)kezét v. a kezeit. □ Hanyatt fekve aludt, a kezét a mellén összekulcsolva. (Gárdonyi Géza) A nénike elégedetten, önérzetesen összekulcsolja két erős kezét az ölében. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (ritka) <Lábát, lábait, esetleg karját, karjait> keresztbe téve, kulcsolva, egymásba fonva egybekapcsolja. □ Magát a szarvasmarha nyakába vetette, annak két szarvát körme közé fogta, lábait összekulcsolta szügye alatt. (Jókai Mór) A karjait összekulcsolta, és … a falnak támaszkodott. (Nagy Lajos)
  • összekulcsolás; összekulcsoló; összekulcsolódik; összekulcsolt; összekulcsoltat.