ÖNKÉPZÉS főnév (kissé választékos)
Vkinek iskolán kívüli, rendszeres oktatás nélküli, saját erejéből való önkéntes művelődése, ismeretszerzése; önművelés. Önképzés útján több idegen nyelvet sajátított el. □ [Életem regénye.] Az iskolázási korszak után a gyermeknek többé nincs alkalma a legcsekélyebb önképzésre és továbbtanulásra sem. (Móricz Zsigmond)
önképzési.