ÖNÁLLÓSÁG [n-á] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Általában az önálló melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jelleg, állapot; vkinek, vminek ilyen volta.
- 1. Annak az állapota, aki, ami más(ok)tól, más(ok) segítségétől, támogatásától függetlenül, önállóan, a maga erejéből létezik, él, fennáll. Az iskola, a lap, a nők önállósága.
- 2. Az a képesség, hogy vki (vmi) a maga erejéből boldogul, eligazodik vmiben, a saját lábán megáll; életrevalóság, ügyesség. Önállóságra kell nevelni a gyerekeket. || a. Vkinek saját akarata, maga alkotta véleménye, ill. ennek megfelelő egyéni magatartása. Szellemi önállóság. Nem sok önállóság van benne! □ Ha én a csécsi önállóságot és elkényeztetést kapom továbbra is, akkor föltétlenül más ember fejlődött volna belőlem. (Móricz Zsigmond)
- 3. Más(ok)tól független, más(ok) által nem korlátozott elhatározási és cselekvési lehetőség, szabadság. Női önállóság és egyenjogúság. || a. Mástól való függetlenség, különállás. Az ország önállósága. Küzdöttünk az önállóságért. A folyóirat meg akarja tartani önállóságát.
önállósági.