Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖSSZEHASONLÍTÁS
ÖSSZEHASONLÍTHATATLAN
ÖSSZEHASONLÍTÓ
ÖSSZEHATÁS
ÖSSZEHÁZASÍT
ÖSSZEHÁZASODIK
ÖSSZEHAZUDIK
ÖSSZEHEGESZT
ÖSSZEHÍV
ÖSSZEHORD
ÖSSZEHORGOL [1]
ÖSSZEHORGOL [2]
ÖSSZEHORPAD
ÖSSZEHOZ
ÖSSZEHUNYORÍT
ÖSSZEHURKOL
ÖSSZEHÚZ
ÖSSZEHÚZÓDÁS
ÖSSZEHÚZÓDIK
ÖSSZEIGAZÍT

ÖNCSONKÍTÁS főnév -t, -ok, -a
  • 1. (hivatalos) Az a cselekvés, hogy vki önmagát megcsonkítja, vmely tagját levágja, lemetszi, megnyomorítja, egészségét szándékosan meg rongálja, kül. azért, hogy katonai szolgálatra v. munkára alkalmatlanná váljon. Az öncsonkítás katonai bűncselekmény. Öncsonkítást követett el. || a. (vallásügy) Vallásos öncsonkítás: a test szándékos megcsonkítása, kül. a herék kivétele aszkézis végett.
  • 2. (állattan) Az a jelenség, hogy némely gerinces és gerinctelen állat vmely testrészét (pl. a gyík a farkát) szorongatott helyzetében veszni hagyja, hogy szabadságát visszaszerezze, a veszedelemből megmeneküljön. Az öncsonkítással elvesztett testrész később ismét ki szokott nőni.
  • 3. (átvitt értelemben, választékos, irodalmi nyelvben) Vmely szellemi értékről való szándékos, önkéntes lemondás, amely által vmely személy v. közösség érezhetően megkárosítja magát. Szellemi, tudományos öncsonkítás. öncsonkítási.