ÖSSZEKEL tárgyatlan ige, (csak jelentő mód jelen egyes 3. személyben,
népies,
régies) összekél
- 1. (népies) Házasságot köt; egybekel. A múlt ősszel keltek össze. □ Károly szemet égre fordíta fehéret
| Máriával, úgymond, bátran kele össze, | Miután Lajosnak más lön eljegyezve. (Arany János) Polgári házasság az, melynél a házasulandó felek nem az egyházi, hanem a polgári hatóság előtt kelnek össze. (Jókai Mór)
- 2. (ritka, konyhaművészet) <Több darabból álló tészta> a kelés során összeáll. A kőttes összekelt, beteheted a sütőbe.
összekelés; összekelő; összekelt.