Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖSSZEHAJT [2] tárgyas ige
  • 1. <Könnyen hajtható anyagot, papírt, szövetet> többször egymás után úgy hajt meg egy-egy vonalban, hogy részei rétegszerűen egymás fölé kerülnek. Összehajtja a sátorlapot, a takarót. □ Kabátját szépen összehajtotta. (Karinthy Frigyes) Kardics bácsi az írást hagyta megszáradni, és akkor összehajtotta és betette a nagy bőrtárcájába. (Móricz Zsigmond)
  • 2. Vmit összehajt: vmely tárgynak olyan részeit, amelyek mozgathatók, forgón járnak, egymásra hajtja; összecsuk. Összehajtja az ágyat, a széket. □ A hunnok … fölszedték a sátorkarókat, összehajtották vászon falaikat. (Jókai Mór) A tábori ágyat összehajtva találta a sarokban. (Kosztolányi Dezső)
  • összehajtás; összehajtat; összehajtott.