ÖSSZEFÜGGÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az összefügg igével kifejezett jelenség, állapot; az a tény, hogy vmi összefügg vmivel, ill. hogy két v. több dolog összefügg (egymással); kapcsolódás, kapcsolat.
A láncszemek összefüggése; a két barlang összefüggése; összefüggésben →
van vmivel. || a. (
átvitt értelemben) Kül. két v. több dolognak, jelenségnek belső, tartalmi, lényegi, okozati kapcsolata.
Általános, belső, okozati, szellemi, szerves összefüggés; összefüggésbe hoz vmit vmivel. Szavai között nincs összefüggés. Összefüggés van a dolgok között. A dialektika a dolgokat összefüggéseikben nézi. □ Nem jó jel, és alighanem az adóval van összefüggésben
valahányszor úrféle jelenik meg az egyszerű viskók között. (Mikszáth Kálmán) Egy pap
a kolostor fölött elrepülő ibiszeket olvasta, s a kapot szám és a másnap bekövetkező, illetve elmaradó eső közt keresett összefüggést. (Nagy Lajos)
- Szóösszetétel(ek): szövegösszefüggés.