ÖSSZEEGYEZIK [összeëggyezik] tárgyatlan ige, (
régies) összeegyez [összeëggyez]
- 1. (népies, régies, irodalmi nyelvben) Kiegyezik (1). □ Az sem kerülhette ki egy oly eszes, tapasztalt ügyvéd figyelmét, hogy a nyereségért a felek összeegyezhetnek. (Arany János) || a. (népies) <Két v. több személy> egymással békességben megfér. Összeegyezik vki vkivel v. összeegyeznek egymással. A két gyerek jól összeegyezik.
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) <Vmely dolog> tulajdonságait tekintve rokon egy más dologgal, összhangban van vele; összeillik. □ Csak az orr nem egyez össze a typicus vonásokkal. (Jókai Mór) || a. (ritka) Megegyezik, egybevág. □ [A tudósításban] bizonyosan egy szó sincs
, ami a valósággal összeegyezzen. (Jókai Mór)
- összeegyezés; összeegyező.