Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖSSZEBORUL tárgyatlan ige
  • 1. <Két v. több növény, ill. száruk v. águk> egymás felé hajolva összeér. A fák lombja összeborul. □ Árnyékos fasorok borulnak össze a sétány fölött. (Jókai Mór) || a. Összeborul vmi: vmely növénynek v. virágnak a levelei fölfelé, a törzs fölé visszahajlanak és egymásra borulnak (5). Összeborul a káposzta, a saláta. □ Káposztájuk emeleteket épít magából ahelyett, hogy szépen összeborulna. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka, irodalmi nyelvben) Összeborul vmivel: boltozatszerűen ráhajlik vmire. □ A sík láthatár mesgyéjén, hol az ég a földdel összeborul. (Arany János)
  • 2. <Két v. több személy> egymásra borul (3). Összeborultak és sírtak. □ Hideg az este. Néha szaladunk | … Hányszor megállunk. Összeborulunk. | Égünk és fázunk. (Ady Endre)
  • összeborulás; összeboruló; összeborult.