Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖSSZEBONYOLÍT
ÖSSZEBONYOLÓDIK
ÖSSZEBORONÁL
ÖSSZEBORUL
ÖSSZEBORZAD
ÖSSZEBORZOL
ÖSSZEBÖNGÉSZ
ÖSSZEBÚJIK
ÖSSZECSAP
ÖSSZECSAPÁS
ÖSSZECSAPÓDIK
ÖSSZECSAPZIK
ÖSSZECSATOL
ÖSSZECSAVAR
ÖSSZECSAVARODIK
ÖSSZECSENDÜL
ÖSSZECSENG
ÖSSZECSERÉL
ÖSSZECSINÁL
ÖSSZECSÍP

ÖREGES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. (ritka) Öregemberre emlékeztető <személy>, olyan, mintha öreg volna; kissé öreg; korosabb, idősebb. Öreges férfi. □ Felgyűrte a karján az inget az öreges ember. (Tömörkény István) || a. Idősekre, öregekre emlékeztető, felnőttesen, komolykodva viselkedő <gyermek>. Milyen öreges ez a kisfiú! || b. Kissé öregnek látszó. Öreges vagy ebben a ruhában.
  • 2. Ilyen személyre jellemző, rá valló, öreg embernél szokásos. Öreges járás; öreges hajviselet; öregesen jön-megy, mozog. □ Csókra magát mégis, táncra is elszánta: Halkan, öregesen, násznagyosan járta. (Arany János) A szeméből öregesen kigördül egy könnycsepp. (Tömörkény István) Jávorka kövér teste alatt … megreccsent a nádszék, ahogy öreges lassúsággal ölelő formán lendítette ki a két karját. (Móra Ferenc) öregesedik; öregesség.