ÖRÖMAPA [m-a] főnév
<Házasságkötéskor> a menyasszony, ill. a vőlegény apja, esetleg az őt helyettesítő idősebb, rendsz. rokon férfi. Az örömapa is mulatott a lakodalomban. □ Adjon isten áldást e mai munkára, Örvendő öregkort az örömapára. (Arany János) A két örömapa éjfél után is együtt ült még. (Herczeg Ferenc)
örömapai; örömapaság.