ÖNÉRZETESKEDIK [e-ë-ë; n-é] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë]; -jék (-jen) [ë] (kissé rosszalló)
Önérzetesen viselkedik, megsértett v. sértve érzett önérzetét védve a maga erkölcsi, szellemi értékét hangoztatja, hangsúlyozza; érzékenykedik, a sértődöttet játssza. Nem akartalak megbántani, ne önérzeteskedj folyton.
önérzeteskedés; önérzeteskedő.