Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖKRÖS
ÖL [1]
ÖL [2]
ÖLBELI
ÖLDÖKLÉS
ÖLDÖKLŐ
ÖLDÖKÖL
ÖLDÖS
ÖLEB
ÖLEL
ÖLELÉS
ÖLELGET
ÖLELKEZIK
ÖLELKEZŐ
ÖLES
ÖLÉS
ÖLFA
ÖLŐ
ÖLT
ÖLTÉS

ÖLELÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. Az ölel (1) igével kifejezett cselekvés, ill. helyzet, állapot; az a tény, hogy vki (meg- v. át)ölel vkit, ill. az a cselekvés, helyzet, hogy vkit (vmit) (meg v. át)ölelnek; átkarolás. Baráti, barátságos, forró, lagymatag, langyos, szerelmes, testvéri ölelés; barátainak, kedvesének ölelése; karja ölelésre → nyílik; karját ölelésre → nyitja. A szoros ölelésből nem tudott szabadulni. Kibontakozott anyja öleléséből. □ Toldi irójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre! (Petőfi Sándor) Karja ölelésre nyílik akaratlan. (Arany János) Sok őszinte szívből jövő ölelés emléke fűzte Színdbádot a szeles Lemberghez. (Krúdy Gyula)
  • 2. (irodalmi nyelvben) Testi szerelem, nemi érintkezés, közösülés, szeretkezés. □ Így meredtek egymásra Pacsirta agg szülei, … két kiszáradt test, melynek öleléséből valaha leány született. (Kosztolányi Dezső) ölelési.