ÖRÖMUJJONGÁS [m-u] főnév (választékos)
Vmely örvendetes hír, esemény láttán v. hallatára kitörő ujjongás; az a tény, hogy vki v. vmely tömeg örömében ujjong(ásban tör ki); örömrivalgás. Nagy örömujjongás közt; örömujjongásban tör ki. A győzelem nagy örömujjongást keltett. A nép a hírt örömujjongással fogadta. □ [A karaván] a fehér vitorlák láttára örömujjongásra fakadt. (Jókai Mór) A sok részletében emlékezetes est a győztesek örömujjongásával
végződött. (Ambrus Zoltán)