ÖSSZECSAPZIK tárgyatlan ige -ott, -ana (-anék), -zon (-zék) (csak 3. személyben haszn.) (
ritka,
irodalmi nyelvben)
<Ember haja, állat szőre nedvességtől, izzadságtól> kuszáltan rendetlen csomókba áll össze. □ Egy rongyos ember jött be az ajtón
haja összecsapzott homlokán. (Jókai Mór) Beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. (Mikszáth Kálmán)
- összecsapzó; összecsapzott.