ÖRVENDETES [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
(Nagy) örömet, jóleső megelégedettséget és tetszést keltő. Örvendetes családi → esemény; örvendetes hír, jelenség. A születések száma örvendetesen emelkedik. □ Hoztok-e a hősnek
| Szécsi Máriától örvendetes választ? (Arany János) A hadnagy urakat este hivatom majd. Örvendetes hírt közlök velök. (Gárdonyi Géza)