ÖSSZEFOGÓDZKODIK tárgyatlan ige összefogózkodik
<Két v. több személy> egymást kézen v. karon fogva összekapaszkodik.
Összefogódzkodtak, és elindultak hazafelé. □ [Az iskolából] kibocsátottam a gyerekeket. Az udvaron összefogódzkodtak, mindegyik azzal, amelyikkel egy tájon lakik. (Gárdonyi Géza) Összefogódzkodva táncolni kezdtek a zongora hangjaira. (Krúdy Gyula)
- összefogódzkodás; összefogódzkodó; összefogódzkodott.