Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖRÖKMÉCS
ÖRÖKMÉCSES
ÖRÖKMOZGÓ
ÖRÖKÖDIK
ÖRÖKÖL
ÖRÖKÖLT
ÖRÖKÖS [1]
ÖRÖKÖS [2]
ÖRÖKÖSÖDÉS
ÖRÖKÖSÖDÉSI
ÖRÖKÖSÖDIK
ÖRÖKRE
ÖRÖKRÉSZ
ÖRÖKSÉG
ÖRÖKSZÉP
ÖRÖKTŐL
ÖRÖKVÁLTSÁG
ÖRÖKZÖLD
ÖRÖM
ÖRÖMANYA

ÖRÖKLÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e] Az örököl (1–2) igével kifejezett történés, eljárás; az a tény, hogy vmit örökölnek; vminek örökségül való elnyerése, megszerzése. Föld, ház, könyvtár, szőlő, vagyon öröklése. Öröklés útján v. örökléssel jutott az ékszer birtokába. Ő jogosult az öröklésre. || a. Az örököl (3) igével kifejezett folyamat, jelenség; átöröklés. Betegség, hajlam, tehetség öröklése.
  • Szóösszetétel(ek): 1. öröklésjog; öröklésképesség; örökléstudomány; 2. trónöröklés.
  • örökléses; öröklési.