ÖRÖKÍT tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (v. -ni) (
régies,
irodalmi nyelvben)
- 1. Megörökít (12). □ Etelétől Mátyásig, hány krónikás emlegeti az énekmondókat, kik az ősök
tetteit élő dalban örökíték. (Arany János) Müvészet, képzelet tehetlen Hogy örökítse alakod. (Vajda János) || a. (ritka) Vmibe örökít vkit, vmit: vmely anyagból megmintázva megörökíti. □ Hol az a szobrász, amelyik azt a lágy vonalú karcsúságot márványba tudná örökíteni
(Gárdonyi Géza)
- 2. Állandósít vmit. □ A népképviselői
hatalmukat örökíteni akarnák. (Eötvös József) A régi
állapotot örökíteni akarja. (Kemény Zsigmond)
- Igekötős igék: átörökít; megörökít.
- örökítés; örökített; örökítő.