ÖSSZEFOGÓDZIK tárgyatlan ige összefogózik
<Két v. több személy> egymást kézen v. karon fogva egymásba kapaszkodik.
Kart karba öltve összefogództak. □ [A Gráciák] öszve fogózva táncoltak a harmatos violákon. (Csokonai Vitéz Mihály) Sivár körhinta muzsikált, s
szolgálólányok jöttek összefogózva. (Babits Mihály)
- összefogódzás; összefogódzó; összefogódzott.