ÖREGÚR [g-ú] főnév (kissé
bizalmas,
kedveskedő)
<A feudális-kapitalista társadalomból eredő s még ma is élő szóhasználatban> a volt uralkodó osztályhoz tartozó öreg ember.
Öregurak anekdotázása, barátsága, öltözködése, szórakozása, társasága. □ [1915-ben] fővárosunkban észrevétlenül,
legfeljebb kalandos öregurak által értékelve mendegélnek finom lábaikon [a nők]. (Krúdy Gyula) A Centrál, modern akadémia, | pezsgett, forrt
Mikes sakkozott, | Babits korrigált
.; Heinrich, az öregúr, | csepűlte a konzervativokat. (Szabó Lőrinc)
öreguras; öregúri.