ÖRÖMANYA [m-a] főnév
<Házasságkötéskor> a menyasszony, ill. a vőlegény anyja, esetleg az őt helyettesítő idősebb, rendsz. rokon nő. Még az örömanya is táncolt a lakodalomban. □ Csak az lett volna még a skandalum. Lakodalom örömanya nélkül
(Szigligeti Ede) A kis király mellett a menyasszony, s a mellett az örömanya. (Gárdonyi Géza)
örömanyai; örömanyaság.