ÖNTVÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
kohászat)
- 1. Az öntőformában a kívánt alakban megszilárdult fém v. egyéb anyag; tuskó. → Kovácsolható öntvény; tömör öntvény. Az öntvény további megmunkálásra vár.
- 2. Fémből, fémek ötvözetéből v. egyéb anyagból öntés útján készített gyártmány, tárgy, alkatrész.
- Szóösszetétel(ek): 1. öntvényforma; öntvényhólyag; öntvénynegatív; öntvényvarrat; öntvényzománcozás; 2. gipszöntvény; szürkeöntvény.