ÖRDÖNGÖSSÉG [ö-ö-ö v. ö-ö-ő] főnév -et ,-e [ë, e]
<Babonás hiedelem szerint> olyan rendkívüli képesség, cselekedet, teljesítmény, amely közönséges embertől nem telik ki, csak az ördög segítségével lehetséges. Ebben van vmi ördöngösség! || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Ügyesség, ravaszság. □ Nem kellett
egyéb ördöngösség a földbirtokszerzéshez, csakhogy labanc hírben álljon valaki. (Mikszáth Kálmán) || b. Az ördöngös (I. 1) ember tulajdonsága; boszorkányság, varázslat. Híre ment ördöngösségének.