Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
2. (kedveskedő, tréfás) Olyan <személy>, aki némi kellemetlen meglepetést okozott v. okozhat számunkra, akire némileg kellemetlen érzéssel gondolunk. □ Ördögadta Mácsikja, hiszen csak nem esz meg bennünket! (Mikszáth Kálmán) Ejnye ördögadta kis leánya. (Mikszáth Kálmán)
3. <Sajnálatot v. lesajnálást kifejező jelzőként.> □ Ördögadta cigányai milyen keservesen fújják. (Eötvös József)
II. főnév ..tát, ..tája (gyak. megszólításul) Haszontalan, semmirekellő ember. Megkergette az ördögadtát. □ Ördögadták! Húzzátok hát a szenteket a lábaiknál fogva le az égből; de ne az én hajamnál fogva. (Jókai Mór)
III. (indulatszó-szerűen) (határozott névelővel v. a nélkül, csak ragtalanul v. tárgyraggal) (népies, tréfás)
1. <Csodálkozás, meglepődés kifejezésére.> Ördögadta, de megnőttél! □ Ördögadtát! Ugyan ember lett belőled! (Jókai Mór)
2. <Felháborodás, bosszúság kifejezésére.> Ördögadta, ilyen hitványság! □ Ördögadta! ki merne bántani, egy nemest. (Eötvös József)