ÖREGASSZONY [g-a] főnév
(Nagyon) idős asszony, nő. Eleven, fecsegő, görnyedt v. hajlott hátú, kedves, ráncos, reszkető, tipegő, töpörödött öregasszony. Öregasszonyok ültek a ház előtt a padon, és beszélgettek. Az öregasszony sírni kezdett. □ Egy öregasszony vizet merített az udvaron. (Móra Ferenc) Az öregasszony emeli a kötényét, és felitatja vele meleg könnyeit. (Nagy Lajos)
öregasszonyos.