ÖNKÉNYESKEDÉS [ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az önkényeskedik igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a tény, hogy vki önkényeskedik; önkényes cselekedet, eljárás, magatartás; hatalmaskodás. Durva, felháborító, tűrhetetlen önkényeskedés. Ne tűrjünk semmi önkényeskedést. Önkényeskedéseivel sok ellenséget szerzett. □ Nagy veszély érte a nemzetet I. Lipót és II. József uralkodása, önkényeskedése folytán. (Táncsics Mihály)
önkényeskedési.