ÖNBECSMÉRLÉS [mb v. nb] főnév (ritka, választékos)
Önmagának becsmérlése, mások előtt való kisebbítése, ócsárlása. Szerénysége néha önbecsmérlésbe csap. □ Félénk magaviselete a nők irányában azon közhitet terjeszté felőle, mintha nőkerülő lett volna; társaságokban a kiállhatatlanságig vitt szerénysége,
önbecsmérlése valódi nyűgévé tették őt a finomabb társalgásnak. (Jókai Mór)
önbecsmérlési.