ÖNBECSÜLÉS [mb v. nb] főnév (kissé választékos)
Az a lelki magatartás, jellemvonás, ill. tény, hogy vki becsüli saját magát, emberi méltóságát, szellemi, erkölcsi értékét, hogy saját értékének tudatában van. Józan, mértéktelen, szertelen, túlzott önbecsülés. Nincs benne semmi önbecsülés. □ Idegeink izgatottsága oly tükröt tarthat előnkbe, mely által önbecsülésünk csökken. (Kemény Zsigmond) Babits Mihály | azt mondta: jőjjek ma a válaszért. | Nehéz hét volt, és rettentő a tét: | az egész jövő, az önbecsülés
(Szabó Lőrinc)
önbecsülési.