ÖNVALLOMÁS főnév (választékos)
Az a vallomás, amelyet vki önszántából, önként, saját magáról, vmely tettéről, bűnéről tesz. Kegyetlen, keserű, kíméletlen, marcangoló, őszinte önvallomás. □ Az önvallomás nem föltétlen bizonyíték. Kivált ilyen esetben egy gyönge idegzetű női egyénnél. (Kaffka Margit)