ÖNBÍRÁLAT [mb v. nb] főnév
Általában vkinek önmagával szemben gyakorolt bírálata. □ A bosszúállás és a kiengesztelődés küzdenek egymással
; majd meg a hiúság és az önbírálat. (Jókai Mór) || a. (1945 után) Az a cselekvés, eljárás, amelynek során vki vmely közösség előtt megbírálja saját magatartását, és beismeri hibáit; önkritika. Formális önbírálat; bírálat és önbírálat; önbírálatot gyakorol. Komoly és őszinte önbírálatot mondott. Az elhangzott önbírálatból a tagság sokat tanulhatott.