ÖNÁMÍTÁS [n-á] főnév (kissé választékos)
Az a lelki folyamat, tény, hogy vki önmagát ámítja, hitegeti (vmivel); önáltatás. Önámítás nélkül elmondhatjuk. □ Egész föllengésében önámítás, csalfaság és színlelés volt. (Kemény Zsigmond) A parlamentben
bizonyos
nemzeti önámítás alapján mindenki följebb számít a valódiságánál. (Mikszáth Kálmán) || a. Ennek tartalma: az, amivel vki ámítja önmagát. Hiú, merő, puszta önámítás. Amit elképzeltél, az csak önámítás!