Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

Ö
ÖBLÍT
ÖBLÍTÉS
ÖBLÖGET
ÖBLÖS
ÖBLÖSÖDÉS
ÖBLÖSÖDIK
ÖBÖL
ÖBŰ
ÖCS
ÖCCSE
ÖCSÉMASSZONY
ÖCSÉMURAM
ÖCSI
ÖCSKÖS
ÖKLE
ÖKLEL
ÖKLELÉS
ÖKLELŐDIK
ÖKLENDEZIK

ÖMLÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
  • 1. Az ömlik (1–2) igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi, kül. vmely folyadék v. gáznemű anyag ömlik (vhova). A bornak az asztalra ömlése; a folyónak a tengerbe ömlése; a gáz ömlése. A víz ömlése a duzzasztóból a medencébe.
  • 2. (átvitt értelemben, régies) Érzelmek, gondolatok áradó megnyilatkozása. □ E lírai ömlés az, … ami Gyöngyösit, kortársai szemében költővé … tette. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): epeömlés; gázömlés; magömlés; ondóömlés; vérömlés.