ÖKLELÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Általában az öklel (1, 2) igével kifejezett cselekvés; mozdulat; az a cselekvés, hogy vki, vmi öklel; döfés. Dárdával, lándzsával való öklelés; a bika, a kecske, az ökör öklelése.
- 2. (régies) <Harcban, lovagi tornán> bajvívás, párviadal, küzdelem dárdával, kopjával, lándzsával. □ Majd vigasság: zene, tánc, bor Tartja ébren a fölházat, Majd ujudvar, öklelés áll Hangos erdőn nagy vadászat. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): dárdaöklelés; szálfaöklelés.
- ökleléses; öklelési.