ÓZON főnév -t, -ja, (
ritka,
régies) ozon (csak egyes számban)
(
vegyi ipar) Az oxigénnek elektromos kisülés hatására keletkező háromatomos módosulata: sajátos átható szagú gáz; erős oxidáló, fertőtlenítő hatása van (O3).
Villámcsapáskor erősen érezhető az ózon illata. || a. (
választékos) Pormentes, tiszta, éles hegyi v. erdei levegő.
Teleszívta tüdejét fenyőillattal, ózonnal. □ [Zsolt] újra kinyitotta pilláit, hogy teljességében szívhassa be az ég felséges kék ózonát. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): ózonfejlesztő; ózonillat; ózonréteg; ózonszagú; ózontartalom.
- ózonos; ózonoz.