Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÓHAJTÓ melléknév -an v. (ritka) -n, (régies) ohajtó
1. (választékos) Olyan, aki, ami óhajt. □ Oh szép Hajna jer el, karomon hordozlak odáig, Ott pedig óhajtó szivemen fogsz csüggni napestig. (Vörösmarty Mihály) Mindenki ismeri Dante arcképeit; első pillanatra, mintha egy töviskoszorúra áhítozó fráter állna előttünk, nem pedig babért óhajtó költő. (Péterfy Jenő)
2. (nyelvtudomány) Óhajtást kifejező. Óhajtó mód: némely nyelvben (pl. a görögben) az igének az a módja, ill. alakja, amely óhajtást, kívánságot fejez ki (optativus); óhajtó mondat: óhajtást, vágyat, kívánságot kifejező m. (Rendsz. óhajtást kifejező szóval kezdődik, s igei állítmánya feltételes módban van. Például: Bárcsak megtenné!) □ Szem előtt kell tartanunk az ohajtó módnak aligmúltját [= félmúltját]. (Vörösmarty Mihály)