ÓG-MÓG tárgyatlan ige ógtam-mógtam, ógott-mógott, ógjon-mógjon, (
régies) ógg-mógg (
népies)
- 1. (tréfás) Zsörtölődve, kelletlenül, elégedetlenül dörmög, dohog. Óg-móg magában. □ A hátramaradt két kísérő ógott-mógott. Bolond dolog lesz ebből! (Jókai Mór) [A pakulár] óggott-móggott, alig lehetett megérteni. (Eötvös Károly)
- 2. (ritka) Bajlódik, küszködik, vesződik. □ Szegény parasztok ezek a csárdások is, sok gyerekkel ógnak-mógnak, míg leélik az életüket. (Móricz Zsigmond)
ógás-mógás; ógó-mógó.