Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÓDIVATÚ melléknév -n v. -an, -bb (néha gúnyos)
  • 1. Rég letűnt divat szerinti <tárgy, eszköz, főként ruha(darab)>; régimódi, divatjamúlt. Ódivatú bútor, kalap, nyakkendő, szabás. □ Mintha …, szégyelné az öreg ember ódivatú, mocskos ruháit. (Justh Zsigmond) Ott piroslik Ujlaky Jánosné … az ódivatú főkötőben. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. Olyan <dolog, ritk. személy>, amely, aki régi, letűnt kor hagyományait, felfogását őrzi tükrözi, szokásaira emlékeztet; régimódi. Ódivatú elvek, gavallér, gondolkodás, szokások. □ Ódivatú köszönése, bókja, Mintha saját édesanyja volna. (Kiss József) Öreg este ódivatú költők Bordalait sorba olvasom. (Tóth Árpád) ódivatúság.