ÓDON melléknév (választékos)
Régi, a múltból fennmaradt, a hajdankor hangulatát felidéző <épület, tárgy>. Ódon bútor, kard, pergamen, ritkaságok, városrész. □ Lenn a Tabánban egy toronytető | Gombjának fénye majdnem égető; Míg fönt a Mátyás ódon temploma | Szürkén sötétlik, mult idők roma. (Arany János) Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. (Ady Endre) Ódon, ónémet, cifra óra | áll a szekrényünk tetején, | szálló korok bölcs bámulója. (Kosztolányi Dezső) Magányos Lelkek régi szokása
éjféltájban
a regényolvasmányt leereszteni a kézben, és elmerengeni ódon hősökön. (Krúdy Gyula)
ódonság.