Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. (nyelvtudomány) Beszédhang: az o-hoz hasonlóan, de a beszélőszervek izmainak erősebb megfeszítésével képzett veláris (mély) hosszú magánhangzó (pl. az ócska szó első hangja). Hosszú ó; az ó ejtése, képzése. □ Az ó hang, tiszántúli ajkon, tudtomra csak egy szóban változik ú-ra, s ez éppen a szerencsétlen lú. (Arany János) [A magánhangzók szonettje.] Ó!: szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek, | és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek. (Tóth ÁrpádRimbaud-fordítás)
II.
1. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a magyar ábécének az o és az ö közé eső, huszonötödik betűje; nyomtatott alakja: ó, Ó. Kis (hosszú) ó; nagy (hosszú) Ó.