ÍZLIK tárgyatlan ige -ett; -ene [ë, e-e] (csak 3. személyben, felszólító módban nem haszn.)
- 1. <Étel, ital> jól esik, kellemes ízérzetet kelt. Hogy ízlik? Nem ízlik neki az étel. □ Elnémul a duhajkodó csapat. | Nem kell a korty, nem ízlik a falat. (Reviczky Gyula) Derék, magyaros vacsora volt,
istenien ízlett a
savanykás bor. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (átvitt értelemben) Tetszik, jól esik. Sehogy se ízlett neki a tanulás. Hogy ízlik a munka? □ Az ifjú
látja, hogy a szó ízlik a lánynak. (Vas Gereben)