Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÍTÉLET [í-e v. i-e] főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. <Vitás ügyben, ill. bűnösség, törvényesség, szabályosság kérdésében> bírói, hivatalos, illetékes döntés. → Első ítélet; enyhe ítélet; → felmentő ítélet; → fordított ítélet; → határozatlan ítélet; halálos, igazságos, igazságtalan, marasztaló, súlyos ítélet; → salamoni ítélet; a választott bíróság, a futballbíró, a zsüri ítélete; fellebbez az ítélet ellen; → megnyugszik az ítéletben; az ítéletet kihirdeti; az ítéletet felfüggeszti. A bíróság ítéletet hozott. □ A tárgyalásokban egy igen nagy hibát vettem észre. Önök ítéletet hoznak két ember beszéde után. (Jókai Mór) Az ítélet … kötél általi halálra szólt, az enyhítő körülményeket alaposan egyensúlyozván a súlyosbító körülmények. (Babits Mihály) || a. (vallásügy) Az utolsó v. (ritka) a végső ítélet: <némely vallás tanítása szerint> a világ elképzelt megszűntekor Isten ítélkezése az emberek fölött.
  • 2. (választékos) Vkiről, vmiről alkotott v. kimondott vélemény. Elhamarkodott ítélet; ítéletem szerint; vmit vkinek ítéletére → bíz; ítéletet mond: vmiről véleményt nyilvánít.
  • 3. (filozófia) Az a gondolkodási forma, amelyben két fogalom közül az egyik (az állítmány) bizonyos szempontból meghatározza v. kiegészíti a másik (az alany) tartalmát; nyelvtanilag a mondatban fejeződik ki. → Analitikus ítélet; → feltételes ítélet; → problematikus ítélet. Az ítélet lehet állító, tagadó vagy tagadva állító.
  • Szóösszetétel(ek): 1. ítéletmegsemmisítés; ítéletmondás; 2. balítélet; előítélet; értékítélet; istenítélet; népítélet; végítélet.
  • ítéletes.